Fabó Kinga: Raznorodno ogledalo (A promiszkuus tükör in Serbian)

I.
Közönyös vagy nagyvonalú?
Hozzá útlevél illenék.
Gyors egymásutánban letud.
Mindegy, kit. Aki belenéz.
A közönyében bízhatok:
velem is prompt menetre kész.
Mindig több nyelvben utazik.
Túl messzire mégsem merész -
(Vaktában osztja kegyeit.
Személy rajta nem esemény.)

II.
Nem kezdeményez, nem szakít.
Ám ha elébe van tolva
- legyen bár csúf vagy gyönyörű -
gerjed bármely látványomra.
E tökéletes mindegység
volna a mindenség? Puszta
testeim közt (nem élvezi
nem is unja) - több menetben
(vagyok neki) - az éppeni.
Így fűz bele a kozmoszba.

III.
Riasztó e túl nagy távlat.
Lenne kicsiny, de - bizonyos - 
hogy maradna némi nyomom.
Ám tükrünk vakon szolgáltat.
Felejt gyors egymásutánban.
Rögtön vált. Nem válogat.
Mutat, csak mutat.
Összes kuncsaftjának enged.
Engem nyom nélkül leperget.
Gerjed, mechanikusan.

I.
Dal je ravnodušan ili galantan?
Uz njega bi putna isprava pristala.
Zadatke nevoljko na brzinu ispuni.
Sve jedno je, koga. Ko zagleda.
Mogu se uzdati u njegovu nehaj:
i sa mnom odmah je na put spreman.
Uvek višejezično putuje.
Al predaleko se ne usuđuje –
(Milost nasumice daruje.
Ličnost na njemu nije pojava.)
 
II.
Povlastice ne daje, niti raskida.
Ali gurnut li je ispred njega
– bilo da je ružan ili krasan –
na bilo koji moj prizor se uskomeša.
Zar vasiona bi bila
to savršeno jedinstvo? Između
mojih pustih tela (niti uživa
niti se dosađuje) – u više rundi
(ja sam njemu) – baš sadašnji.
U kosmos ovako me ugrađuje.
 
III.
Zastrašujuće je ta prevelika perspektiva .
Bar da je malena ali – sigurna –
da ostane od mene nešto traga.
Ali naše ogledalo slepo služi.
Brzo zaboravlja.
Odmah menja. Ne prebira.
Pokazuje, samo pokazuje.
Svakoj mušteriji popušta.
Mene bez traga otresa.
Uskomeša se, mehanički.