Toldalagi Pál: Stationary (Egyhelyben in English)

A tenyerébe temette arcát,

szíve nehéz volt, csend volt, nem zavarták,

sem emberek, sem állatok, se gépek,

az élete, úgy tetszett, töredék lett,

egyfajta csonkja egy egész darabnak,

gondolatai egyhelyben maradtak,

nem ösztönözték semmiféle példák,

és nem értette semminek a célját,

nem érezte, a szél játszik a hajával;

mint az, aki a szomszédságból áthall

valami mormogást, miközben alszik,

olyanná lett egész tetőtől talpig

He buried his face deep in his palm,
heart heavy, quiet, none disturbed his calm,
no mortal being, nor machine, nor beast,
his life now but a splinter, it seemed,
a mere stump of a whole, ancillary,
his thoughts stuck to the ground, stationary,

ideals no longer held sway for him,
his outlook on life without purpose, grim,
he felt not the wind coursing through his hair;
like one who hears a murmur, over there,
coming from next door, as he lies sleeping,
thus became, from head to toe, his remnant being