This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Oláh Tamás: Strada mea (Az én utcám in Romanian)

Portre of Oláh Tamás

Back to the translator

Az én utcám (Hungarian)

 Képek torlódnak képekre,
békés utcák, hűs terek, lármás házak,
dölyfös arcok, díszruhák,
irigyen őrzött tárgyak
számkivetett vonalai,
csupa olyan dolog,
ami száz éve hallgat,
az idő négyszögén át
most elém jön.

Talán azért, mert valaki azt akarja,
hogy érte
visszamenjek?

Az exponálás a múlt jelzőfényeit
a jelenhez horgonyozza,
a rögzített pillanat megszakítja
a felejtés röptét.

Semmi sem mozdul,
de a képzelet
ajtót nyit a múltra,
s ismét
eleven lesz az,
ami volt...

Házunk helyén száz éve
még egy földszintes
épület állt rogyadozva,
de a többi fázósan,
szorosan összebújva
úgy sorakozik egymás mellett,
mint ma.
Régi kor díszletei, plebejus helyek,
jöttmentek kaszinói
tárulnak elém1,
Wertheimer Lajos kávéháza2
olvasom
a csupa nagybetűt a homlokzaton.
Függönyös ablakok mögött
márványos,
villanylámpás luxus.
Idegen dalt hallok,
száll a vastag szivarfüst,
frissen pörkölt kávé íze tölt el.

Akire ránézek az utcán, mind föltámad,
férfiakon kemény kalap,
kezükben sétapálca,
a lágy ütemre járó nők után
fordulnak álmodozva,
kiknek feje fölött
nyártól züllött ernyők3 nyílnak,
és ráérnek,
mert valakivel éppen tegnap
szakítottak.

A macskaköves utcán
trappoló lovak fiákereket húznak,
egy lóvasút a sarkon
csengetve fordul be.

Ott állok a kép közepén,
az irányt keresem,
amelyik haza vezet.
Egy parancsoló árnyék
hull egy férfi arcára,
aki elsuhanó mosollyal
éppen engem figyel,
mozdulata,
sápadt rajzú arca ismerős.

Ki lehet, nem tudom,
talán egy távoli rokonom...

 

1 Az idekívánkozó megfogalmazás Kosztolányi Budapest, a kávéváros című írásában fordult elő.
2 Az én utcámról az 1898-ban készült fotón a kávéház neve leolvasható az egyik épület homlokzatáról. A kép megtalálható a Fortepán internetes képgyűjteményében.
3 Utalás Kosztolányi Dezső Őszi koncert című ciklusára.

 



Uploaded byOláh Tamás
Publisherhttp://olahtamas.hu
Source of the quotationolahtamas.hu
Publication date

Strada mea (Romanian)

 

Se-ngrămădesc poze peste poze,
străzi paşnice, pieţe răcorase, case gălăgioase,
feţe îngâmfate, ţinute de gală,
obiecte păstrate cu invidie,
numai asemenea lucruri,
care de o sută de ani zac în tăcere,
prin patrulaterul timpului
acuma mă-ntâmpină.

Poate de aceea, căci cineva vrea,
să mă-ntorc pentru el?

Expunerea ancorează în prezent
luminile semnal al trecutului,
clipa înregistrării întrerupe
zborul uitării.

Nimica nu se miscă,
dar imaginaţia
deschide o uşă  spre tercut,
şi din nou va fi viu,
tot ceea ce a fost…

În locul casei noastre acum o sută de ani
încă stătea  o casă
ruinată fără etaj,
dar celelalte friguroase,
strânse laolaltă
se înşirau una lângă alta
ca şi azi.
Decorul unei lumi antice, locuri plebeiane,
casinourile vagabonzilor
îmi apar în faţă,
cafeneaua lui Wertheim Lajos
citesc
literele majuscule pe faţadă.
În spatele ferestrelor cu perdele
un lux de marmură
şi lămpi electrice.
Aud un cântec străin,
adie fumul des de ţigară de foi,
gustul cafelei prospăt prăjite mă-nconjoară.

La cine mă uit pe stradă, toţi reînvie,
bărbaţi cu pălărie pe cap,
cu baston în mână
se întorc visători
după femei care se plimbă
într-un ritm domol,
asupra capul cărora
umbrele depravate de vară se deschid,
şi au timp,
fiindcă tocmai ieri s-au certat
cu cineva.

Pe strada pavată
cai în galop trag căleşti,
un omnibus la colţ de stradă
clopotind ia curba.

Stau acolo în mijlocul pozei,
şi caut direcţia,
în care mă pot duce acasă.
O umbră categorică
cade pe faţa unui bărbat,
care cu un zâmbet trecător
tocmai pe mine mă pândeşte,
mişcarea-i,
profilul feţe-i palide mi-e cunoscut.

Cine o fi, nu ştiu,
poate o rudă îndepartată…



Uploaded byBandi András
Source of the quotationsaját

minimap