Kiszely Diána: Because (Mert in English)

Aranyat. Tömjént. Mirhát.

Ne sírj hát.

Kérve kérünk.

Mert nem bírjuk elviselni

hogy nekünk már nem

szabad így kiordítani

magunkból azt a fájdalmat

ami égeti vagdossa csépli

nyüstöli agyonnyomja

bennünk a lelket

aki rettenetes magányában

torkaszakadtából kiabálna

hogy segítsen már valaki

kimenekíteni innen

Mert ez az egész nem stimmel

itt valami annyira bűzlik

hogy véresre marta

az orrnyálkahártyát

s a fröcsögő vértől már látni

sem lehet azt az apró pontot

aki bent visít

Mert kifordítottad

magadból magad

leapasztottad nedveid

kifacsartad idegeid

Mert nem ordíthatod

hogy kit érdekel

az arany a tömjén a mirha

vigyétek

menjetek

anyu segíts

Mert kérve kértek.

Ezért csak annyit mondasz.

Köszönöm, jól vagyok.

Már ha megkérdezik.

Gold. Incense. Myrrh.

So please don’t cry.

We keep begging you.

Because we can’t bear

that no more are we

allowed to cry out

the pain from our soul

the pain that burns cuts thrashes

wears out squeezes

the soul inside us

who in its dreadful solitude

would scream shrill-voiced

and ask someone for help

to be rescued from here

Because this story doesn’t hold together

something’s so rotten here

that it has burnt wounds into

the nasal mucous membrane

and the sputtering blood doesn’t

let us see that tiny little dot

screaming in there

Because you’ve turned

your self out of yourself

you’ve subsided your lymphs

squeezed out your nerves

Because you can’t yell

who cares about

gold and incense and myrrh

take them

go away

Mom help me

For they kept begging.

So all you say is.

Thanks, I’m fine.

In case I’m asked.