B. Tomos Hajnal: Raskršće (Keresztút in Serbian)

Csillaghullásban állok, 
áztat a fény.
Fürkészem a holnap arcát, 
ajkán átlátszó remény. 
Csillaghullásban 
előre nem lehet, 
visszalépni nem akarok. 
A holnap arca ingovány,
sovány avarral
benövi az éj.
Csak rajtam
szúró hullásban a fény,
mint színészen
a sok száz tekintet –
lépni kellene.
Az út felfelé kúszik:
mutatványosnak való
függőleges kötél.

Stojim u padu zvezda,
svetlost me natapa.
Istražujem lice meseca,
na usnama mu prozirna nada.
U padu zvezda
ne može se napred,
al ni nazad neću.
Lice sutra je memla,
noć ga tankim ševarjem
prekriva.
Samo je na meni
svetlost u padu
kao na glumcu
mnogobrojni pogledi –
trebalo bi krenuti.
Cesta prema dole puzi:
za pehlivana je
okomito postavljeno uže.