B. Tomos Hajnal: Slobodan pad (Szabadesés in Serbian)

Nem múlnak hajnalok,

ha kettőt tapsolok,

nem nyilnak percek,

mint feltépett fércek –

nem akarom, de mint korom

idő szitál, alkonyodom,

hosszú az éj, rólam mesél,

álomba fúlt való henyél –

nem az leszek aki voltam,

mit érne a rigó holtan?

Jó fenségek rendezgetnek,

nem kérdezek, nem felelnek.

Ne prolazi osvitak

ako aplaudiram,

poput rascepanih marama

ne otvaraju se podrhtavanja –

ne želim ali kao moja kova

sipi vreme, hvata me tama,

dugačka je noć, o meni ćaska,

u san utopljena tumara –

neću biti ta koja sam bila,

šta bi mrtva ptica vredila?

Dobra visočanstva me nameštaju,

ne zapitkujem, ne odgovaraju.