B. Tomos Hajnal: Poetika (Poetica in Serbian)

A költőt a kor szüli
mint mindent mi képlékeny,
mozgó és vérzékeny –
mégis sarkára hág,
felesel, szavába vág,
szeretné hinni,
hogy ő minden időé,
a kortalan valóé,
melyet naponta kiterít
a papír boncasztalán
mint sebész, szétszed,
tetten ér, kimetsz,
majd hátrahagy,
csöppet másképp,
csöppet szíve képére gyúrva.

Pesnika vek stvara
kao sve što je plastičan
prokrvljen je i pokretan –
ipak usprotivi se,
upada u reč, laje,
voleo bi verovati
da svakom vremenu pripada,
bezvremenskoj stvarnosti,
što svakog dana na stol
za seciranje papira prostire
poput hirurga raseče,
na delu ga hvata, iseče,
pa ostavi,
nekako drukčije,
nekako prema svom srcu oblikovano.