Rafi Lajos: To my homeland (Szülőföldemhez in English)

Nem köszönöm a Mát a Holnapért.
Csodáim tán a végidőket rúgják.
Magam sem értem, mért értem magam.

Torzult szememmel patakokat látok,
vén köveket, kik olyan sokat láttak.
Ezért sajnálom elhagyni e tájat.

Kötődöm hozzád, mint ki ismeri
a csodán belüli vén harmóniákat.
Testem e természetet még kedveli.

Jó ringatóim, s párnám helyett párna.
Okos föld, sohasem parázna.
Kötődöm hozzád, mint zsinór anyához.

És mégis mostan lemondanék rólad.
A testem hullik, lelkem darabokban.
Lélegzetem csodádon elakad.

I won't be thanking this day for tomorrow.
Perhaps my wonders will soon breathe their last.
Not even I get why I understand me.
 
My distorting eyes are seeing rivulets,
ancient stones that saw so many things.
That is why leaving this region saddens me.
 
I'm tied to you as one acquainted with
old harmonies that dwell inside the wonder.
My body still has fondness for this nature.
 
Kind one that rocks me, pillow replacing my own.
A clever earth that lacks licentiousness.
I'm tied to you like cord ties one to mother.
 
And yet right now I would forsake you sooner.
My body's falling, my soul is torn to pieces.
The wonder of you takes my breath away.