Bak Rita: Putnjici su ispaljeni (Kilőtték a putnikokat in Serbian)

Azért lett olyan furcsa minden,
mert kilőtték a putnikokat –
mondta még régen nagymama.
Mindennap a konyhában ül,
mint egy anyakirálynő.
Körbefonja a fény,
amikor belépek.
Csillog a gang.
Dundi kisbabák alszanak
a lakásokban.
Már nem bombáznak.
Ne félj,
nem fognak már hasba rúgni,
mint akkor, ’45-ben.
És nem kell
magadra döntened
a szekrényt,
mert nem tudsz enni adni
a gyerekeidnek.
A világ billeg,
azért lett olyan furcsa minden –
kezdi újból.
Miközben a
betonkertben
búgnak a galambok.

Zato je sve tako čudno postalo
jer su putnjici ispaljeni –
baka je još davno ponavljala.
Svaki dan u kuhinji sedi,
kao neka kraljica.
Kad ulazim
svetlom je optočena.
Hodnik sjaji.
U stanovima
bucmaste bebe spavaju.
Više ne bombardiraju.
Ne boj se,
neće te u stomak udariti
kao tad, ’45.
I ne trebaš
ormar
na sebe rušiti
jer ne znaš
čime ćeš decu nahraniti.
Klima se svet,
zato je sve tako čudno postalo –
počinje opet.
Dok
u vrtu betona
golubovi guče.