Ady András: Impresija (Impression in Serbian)

Nem akkor köszönt
be a tavasz amikor
kalendárium szerint
ideje, hanem ha képtelenség
eldönteni, melyik a szó maga
és melyik az árnya,
amint végigkúszik
valamely napsugár-
hívásra a fák között,
nekiszisszen a szomszéd
házfalnak, régi szókövek mintáját
veszi magára és onnan is begyűjt
pár ekkor-egykor-akkor elhangzott
mondatot, majd ismétlődik minden:
kert, falak, utcarészlet, fény és árny,
vissza hozzám: és ez a csodás kígyó,
miniatűr sárkány, fene tudja...régi lelkem
mintáját
újonnan
veszi fel
magára.

Proleće ne tad stiže
kad mu je prema
kalendaru vreme,
nego kad je nemoguće
odrediti, šta je sama reč
i šta je njena senka
kako na zov nekog
zraka sunca između
drveća se oslobađa,
zid kuće suseda
dotakne, mustru drevnih krhotina reči
oblači i po koju
kad-tad-nekad izgovorenu rečenicu
prikupi, i sve se ponovo ponavlja:
vrt, zidovi, deo ulice, svetlost i senka,
nazad do mene: i ta čudesna zmija,
sićušan zmaj, vrag zna... mustru moje stare
duše
kao novu
na sebe
oblači.