Hazánk (Hungarian)
Ráncokkal szíjjazta arcunkat e földhöz az idő, e csontokkal-kártyázó temetőhöz ráncokkal kötött, nem jön tavasz, nem jön tél sem, hogy eloldozzon, szívünket éjszakánként álom-ekékkel szántja körbe a sötétség, ideszülettünk virággyökerek étkéül; megsirattatni magunkat a szélben hófehér esővé ijedt almafákkal, mert még szeretőnk sincs, ki könnyet ejtsen értünk, elszöktek, elfutottak csalódva, hajnali füvek tornyain harmat harangokat kondított halálba a léptük, ez hát a hazánk, ez a káromkodásainkra-feszített szegénység, dobravert életünkért a nyomorúsággal-alkudó kalmár, nem rejtőzhetünk mezők vállaira taszított homály mögé innen; zúzmara-szőrű ágak mögé nem rejtőzhetünk, törvények, szerelmek vigyázzák szökésünk, éjszakák fekete csontjaiért marakodó kutyák, lobogni, zúgolódni itt tanított a tűz, suttogta nekünk villámmá dühödve: csillaggá feketedsz hajlongó sors! Uploaded by | Cikos Ibolja |
Source of the quotation | http://www.litera.hu/ |
|
|