This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kőhalmi Ildikó: Dvadesetčetiri brodova (Huszonnégy hajó in Serbian)

Portre of Kőhalmi Ildikó
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

Huszonnégy hajó (Hungarian)

nyugalom
lélegzés mozdulat nélkül
mozdulat törekvés nélkül
törekvés kötelék nélkül
kötelék félelem nélkül
 
csönd
szkafander légüres felfordulásban
 
erő
megmaradni
mohos kövek közül kitörni mint a fű
égett gerendák helyén kilombosodni
szétterülni egy elhagyatott szomorú
vidék egykedvű rideg fém ege alatt
 
egyensúly
találd meg magad hallottam és akkor
keresni kezdtelek mert hogy lehetnék
egyszerre kint és bent másik én nélkül
 
idő
a múlt alagútjain át napok féreglyukain
a jövő zárt folyosóin fedett teraszain át
megyünk az örökké veszélyes kanyonja
mentén megingathatatlanul közeledünk
 
bizonyosság
ismerlek mondta ahogy ereszkedett
aminek látszol még inkább aki vagy
 
leért és itt maradt
 
öröm
szín
erő
fényesebb oldal
 
kék zafír mellett a sárga topáz
 
kedvesség
szelíd mennyei bolondok
együgyű bölcsek peronról
integető angyalok és az ő
mindennapi szórakozásuk
ámen
 
tükör
nézni mint magam
ő én én ő vagyunk
egyszerre kétszereződés
és egyszeres ismétlése a
harmóniának egy
dinamikus ábrán
 
bizalom
tökéletes összerétegződés
nyílt tér magasság
emberszív nagyságú bolygó
 
menedék
az ember-kor töredékesebb most
bizarr homályos és esetleges az
ordas időben összekapaszkodva
állandó fénypajzs fejeink fölött
 
hit
körülfog körülvesz teknőst a páncél
megtart gyökerek egész seregével
a tévedés folyamatábrája papírhajó
 
biztonság
történhet bármi
 
érzékenység
ahogy minden körülmények
közt világos mit jelentenek
a hallgatás horizontján
túlról érkező jelek
 
elfogadás
az összhang lényege távoli ikercsillagok
mozgástörvénye vagy a feltételek nélkül
bejárható föld mag levegő miből kikelnék
hova gyökereznék ahogy a fölhasogatott
napok szálain át- meg átvetjük magunkat
lent és fent lent és fent ismeretlen mintájú
kelme szövődik ismeretlen célból napra
nap akár a gépek is lehettünk volna forgó
kerekek vagy bármi más köztes alakzat a
végtelen variációból a magunk módját úgy
is megtalálnánk ez lett az élet az meg ott
mi s a kettő valamiképp egy és ugyanaz
 
szabadság
a határköveket nevetve szétdobáltuk
most mindegyik a tó fenekén fekszik
aztán majd elfelejtjük melyik az a tó
csak a nevetés a víz és az ég marad
a vitorlák és a szél a szárnyaink alatt
 
közelség
ha elunod a víz locsogását
beszélek hozzád fanyelven
kőnyelven villámnyelven a
kezdet felizzó tűzszavaival
vagy hangtalan-mély csönd
lesz képek talányos rajzok
bonyolult jelképrendszerek
az ég és a föld bejáratai egy
borostyánerdőben akár úgy
teszek meg se születtem de
sose legyek ennél távolabb
 
oltalom
tarts távol a gonoszságtól
vadnak engem ne engedj
vizet adj néha tenyeredből
mondd nekem a te szavaidat
 
hűség
ha kiperegnék is az időből
és idegen csillagra érkezem
tüzeket gyújtok visszataláljak
 
ragyogás
békét beszél és
fényességet áraszt
egyetlen szálat
enged s fogva tart
árad tündöklik
örökké mint a nap
kezében világ
mellette angyal
 
változás
nyomot hagysz rajtam alkotó
kezed nyomán formát vált lassan
a lélek tisztán kivehető alakot
ölt mint keringő csillagnővéreim
az űrben mint emberibb ember
a hasonlatosságban ami már volt
ami lesz még örvénylik egyre
az állandóság függönye mögött
egymagam kevésre jutok el
ne engedj többé forgass alakíts
 
emelkedés
van hely magunkfajtának egyre feljebb
sirályokkal és sasokkal ritka levegőben
végül csak mi meg az angyalok lentről
láthatatlan a magasság fekete ege és a
vízről úgy tűnik elérhetetlen csüggedt
papírmadár úszik el csónakom mellett
felismerem a szárnyakat felismerem a
tengert felismerem a testvérhajó nevét
van hely magunkfajtának egyre feljebb
 
áramlás
nincs irány nincs út nincs mérhető
titokzatos kezdetet jelöletlen vég
vagyunk a sodrás az áradat maga
melyik melyikkel külön se válik
együtt halad lebeg és emelkedik
a folytonosság törvényei szerint
 
csillag
egy ki vezessen egy aki jöjjön
egyikük vigyáz másikat őrzöm
kell egy harmadik sötétség ellen
egy akit úgy kell égre terelnem
egy aki hív majd egy akit hívok
felismerjen mert nem hasonlítok
ez bátrabb a másik kicsit riadt
és jó ha van egy az árnyak miatt
egy akit hozok egy akit viszek
egy kiben feltétel nélkül hiszek
kell felébredett és egy kis álmos
lehetnék gazdag fénymilliárdos
de mégse vágyom ennyi csillagot
tartsam csupán az egyetlen nagyot
benne ragyog mind az összes többi
nekem egy dolgom – illőn megköszönni



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationa szerző

Dvadesetčetiri brodova (Serbian)

spokoj
disanje bez pokreta
pokret bez stremljenja
stremljenje bez obaveza
obaveza bez straha
 
tišina
skafandar u bezvazdušnoj pometnji
 
snaga
opstati
kao trava između mahovinastih kamena izbiti
na mestu garavih greda niknuti
ispod ravnodušnog surovog metalnog neba
napuštenog tužnog krajolika raširiti se
 
ravnoteža
čula sam pronađi sebe i tada sam počela
te tražiti jer bez drugog ja kako bi
mogla biti istovremeno i van i unutra
 
vreme
preko tunela prošlosti rupa crvastih dana
preko zatvorenih hodnika otvorenih terasa
budućnosti hodamo duž uvek opasnog
kanjona nepokolebljivo se približavamo
 
izvesnost
silazeći rekao je poznajem te
po izgledu a još više po onome ko si
 
sišao je i ostao
 
radost
boja
snaga
sjajnija strana
 
pored plavog safira žut topaz
 
ljubaznost
pitomi nebeski luđaci
smušeni mudraci anđeli
koji sa perona mašu i
njihova svakodnevna razonoda
amin
 
ogledalo
gledati kao sebe
ona je ja ja sam ona
odjedanput udvostručenje
i jednostruko ponavljanje
harmonije na jednom
dinamičkom crtežu
 
poverenje
savršena isprepletenost
otvoren prostor visina
planeta veličine ljudskog srca
 
utočište
ljudska era sad je u krhotinama
bizarna nerazgovetna i slučajna
u vučjem vremenu ujedinjeno
nad nama je večni štit od svetla
 
vera
okruži opkoli pancir kornjaču
održi mnoštvom korena
tok prikaza zablude papirna lađa
 
sigurnost
bilo šta može se dogoditi
 
osetljivost
pa u svakoj prilici je
jasno šta znače znaci
koji sa horizonta
iza ćutanja stižu
 
prihvatanje
bit harmonije je zakonitost pomeranja
dalekih zvezda blizanaca ili bez uslova
prohodna zemlja zrno zrak ako bi iznikla
gde bi se ukorenila kako preko pocepanih
niti dana opet i opet sebe prebacujemo
dole i gore dole i gore tkanina nepoznate
mustre nepoznatim ciljem se hvata na dan
dan ma i strojevi bi mogli biti koluti koji
se okreću ili bilo koja druga forma iz
bezbroj mogućnosti vlastiti način ionako
bi pronašli to je u suštini život a ono tamo
smo mi a to dvoje ustvari jedno te isto
 
sloboda
kamene međaše smo kao od šale razbacali
sad svaki na dnu jezera leži
pa ćemo zaboraviti koje je ono jezero
i ispod naših krila ostaće tek
smeh voda i nebo jedra i vetar
 
blizina
ako ti dosadi žubor vode
govoriću ti jezikom drva
jezikom kamena gromova
usijanim rečima užarenog početka
ili biće ćutljiva duboka
tišina slika zagonetnih crteži
zamršeni sistemi znamenja
ulaze nebesa i zemlje u nekoj
lovorovoj šumi mogu se i tako
praviti da nisam se ni rodila ali
nek ne budem od toga udaljenija
 
zaštita
drži me na udaljenosti od opačine
nemoj me pustiti zverima
koji put mi vodu iz dlana daj
svojim reči mi se obraćaj
 
vernost
i da se iz vremena osipam
i na tuđu zvezdu stignem
paliću vatru da bi se vratiti mogla
 
blistanje
mir širi i
sjaj rasipa
jednog jedinog končića
dozvoljava i zarobljeno te drži
širi se sjaji
poput sunca večito
svet mu je u ruci
pored njega anđeo
 
promena
putem tvoje stvaralačke ruke ostavljaš
trag na meni duša postepeno formu
menja jasno razabran oblik preuzima
kao moje sestre zvezde koje se
u vasioni potucaju kao u sličnosti čovek
koji više liči na čoveka što je bilo
što će još biti neprestano se vrti
iza zastora stalnosti ja sama kao
jedinka jedva nešto mogu postići
ne puštaj me više vrti me formiraj
 
uzdizanje
postoji mesto za nas posebne u visu
sa galebovima i orlovima razređenom zraku
na kraju smo mi sami i anđeli sa nizine
crno nebo visine je nevidljiv i čini se
da je voda nedostižna pored mog
čamca klonula ptica od papira plovi
prepoznajem krila prepoznajem more
prepoznajem ime broda brata
postoji mesto za nas posebne u visu
 
strujanje
nema pravca nema ceste nema merljivog
tajanstvenog početka neoznačenog kraja
mi sami smo brzak strujanje
koji se nikako ne odvajaju
zajedno napreduju lebde i uzdižu se
prema zakonitostima neprekidnosti
 
zvezda
jedna da te vodi jedna da dođe
jedna te pazi drugu ja čuvam
protiv mraka potrebna je i treća
jedna koju na nebo trebam terati
jedna će tebe zvati i jednu ću ja zvati
nek me prepozna jer nisam slična
ta je hrabrija ona druga je preplašena
i dobro je ako ima jedna zbog senki
jedna koju donosim jedna koju odnosim
jedna kojoj bezuslovno verujem
treba probuđena a i pomalo pospana
mogla bi biti milijarderka svetla
ipak toliko zveda nisam željna
samo ona jedina velika mi je potrebna
svi ostali u njoj sjaje
meni preostaje – zahvaliti se dolično



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp: feherilles.blogspot.com

minimap