Dávid Attila: Hétköznapi jelenetek

(1.)

– Mit állsz már megint a nyitott hűtő előtt? Még a végén kiolvad! Mit? Hogy enni akarsz valamit? A csirkepörköltből ne egyél, az holnapra van! A maradék pacalt a szomszédnak ígértem! Nem, a fánk Lacinak van félrerakva, tudod, hogy most hétvégére hazajön… A mélyhűtött kajákból pedig majd jövő héten eszünk! Mintha csöngettek volna! Menj ki, és nézd meg, ki az! A hűtőajtót pedig ne felejtsd el becsukni! (…) Ó, hát ti vagytok azok, Juliskám? Gyertek, egyetek valamit! Mit kértek? Van csirkepörkölt, pacal, fánk, de akár a mélyhűtött kajákból is olvasztunk ki, ha azt szeretnétek! Ugyan, ne szabadkozzatok, nyugodtan egyetek! Hisz látjátok, nekünk van elég. Tele a hűtő…

(2.)

– Már megint elejtettél egy poharat? Hogy lehetsz ilyen béna? Legalább néha látnám valami hasznodat, de csak egy tohonyát látok magam előtt! Miért pont engem vertek meg az égiek veled?! Nálad jobbat érdemelnék!

Mintha csöngettek volna! Menj ki, és nézd meg, ki az! Remélem, legalább ezt rád lehet bízni! (…) Ó, hát ti vagytok azok Juliskám? Gyertek beljebb! Á, dehogy is zavartok! Épp csak beszélgettünk az én drágámmal...

(3.)

Hozd ide légy szíves azt az izét! Tudod, azt a hogyishívjákot! Valahol ott van az alatt a vacak alatt… Vagy lehet, hogy mellette… Hogy hogy mit? Hogy hogy hol van pontosan? Á, hagyd, inkább idehozom én! Hogy téged még ilyen egyszerű dologra sem lehet megkérni! Látod, már megint mindent nekem kell csinálnom, ha már ilyen értetlenekkel vagyok körülvéve!