Hajnal Éva: Verso casa (Hazafelé in Italian)

November fázik…
esőkabátba bújt a
város, reszketeg…

ködgrádicsán lép
botladozva, s párát ring
lélegzete… ott,

hol összeér a
Föld az Éggel, s már nem is
számít a határ,

úgy gondolok rád,
mintha jönnél az utca
másik oldalán…

… egy madár lépked
itt a járdán, megkezdett
almát méreget,

apró szemével bátorít…              
hát vele megosztom csöndemet…

Novembre ha freddo…
la città s’infilata
l’impermeabile, tremante…
 
cammina sulle scale di nebbia
incespicando, il suo respiro
vapore emana…là,
 
dove si toccano
la Terra e Cielo, e il limite
non conta più,
 
penso a te, come
se tu stessi venendo sul l’altro
lato della strada…
 
…qui sul marciapiede
uccello pedona, sta adocchiando
una mela già addentata,
 
con i suoi occhi minuti m’incoraggia…
condivido dunque con lui il mio silenzio…