Hajnal Éva: pontosan ott

a könyvtárosok
kiábrándultságával ülsz az ablak mellett
pontosan ott ahol tegnap a nagy költő
lábaid hanyagul széttárva nézed az üres füzetlapot
csak bámulod
tudod
nem jön senki
nem olvas senki
nem zavar senki
akár írhatnál is
időnként kinézel az ablakon hátha csikordul a bejárati kapu
már rég meg kellett volna olajozni
mióta az eszedet tudod nyekereg
bámulsz kifelé
ihletre vársz
pontosan ott ülsz ahol tegnap este a nagy költő
a könyvtár akkor is kongott az ürességtől
te zavartan köhécseltél
gyakrabban mint máskor
a nagy költő megértőn mosolygott
tudja ő hogy manapság így megy ez
nem kell rosszul érezned magad
az emberek elfoglaltak
de ugye azért az útiköltségre futja
bólintottál a kínos csendben
biztosítottad hogy meleg vacsora is lesz
és a huszonötezer forint
épp ahogy telefonon megállapodtatok
gyalog kísérted ki a pályaudvarra
jó utat kívántál
hazafelé
a kis mellékutcában szembejött a géza
jóravaló gyerek
valaha együtt jártatok hittanra
széles mosollyal köszönt
ragyogott
pirospozsgás szavait szinte irigyelted
micsoda nagy koncertet élt át
dáridó julcsival
csodálkozott is hogy nem látott téged
hisz az egész falu ott volt
te ez micsoda egy jó nő
ennivaló
megsemmisülve köhécseltél
rosszul aludtál
most pedig itt ülsz talpig önsajnálatban
pontosan ott
ahol tegnap a nagy költő