Bánki Éva: Slobodno (Szabadon in Serbian)

Egy gésa öltözik, majd levelet diktál,
vár még, a haját igazítja, körme hegyével
gyümölcsöskertet rajzol egy üvegtálra.
Üvegből vannak a körmei, és üvegből van a kert is.
Reggel tüllel borítja, kék lakkal borítja este, így él,
üzeneteket kap. Ha nem vigyáz, madarak törnek rá.
A szeretői csak annyit árthatnak, mint az eső
az üvegkertben. Hisz ő a hóról álmodik.

Jedna gejša se oblači, pa pismo diktira,
još čeka, popravlja kosu, na jednu
činiju vrhom noktiju voćnjak crta.
Nokti su joj od stakla, a i vrt je od stakla.
Ujutro tilom pokriva, uveče plavim lakom, tako živi,
poruke dobiva. Ako ne pazi, ptice ju napadaju.
Njeni ljubavnici samo toliko mogu joj štetiti, koliko
kiša staklenoj bašti. Pa ona o snegu sanja.