Bánki Éva: Četvrti mag (Negyedik mágus in Serbian)

„Ne engedj több tavaszt, Babilon,
a házak roskadoznak a ragyogástól,
az ég festett madarai és képek közé rajzolt
csillagok – mit tehetnének – meghallgatják
a jóslatainkat.” Így szólt a mágusok közt
a legnagyobb, hisz megijedt az emberi szótól,
amely teherbe ejti az asszonyokat, és táncolni
kényszerít minden képet a mennybolton.
Hallgattak rá unokahúgai. A szépek, az imáktól
és aranytólékesek. Babilon por lett.
Visszaadták a halálnak a képzeletet.

„Ne dozvoli više proleća, Vavilone,
od blistanja ruše se kuće,
oslikane ptice neba i među slika ucrtane
zvezde – šta bi drugo mogli – naša proricanja
poslušaju.” Tako se oglasio vrač među
vračevima, pa od ljudske reči se uplašio,
koja od žene trudnice pravi, i na nebu
svaku sliku na ples primora.
Poslušali su ga sestrične. Lepojke, molitvom i
zlatom kićene. Vavilon u prah je pretvoren.
Smrti je vraćena moć predodžbe.