Buda Ferenc: Dalekim... (Távoli… in Serbian)

Távoli kürthangon
kérdezi az Isten
hogy ha őbenne nem
akkor miben hittem
Szólnék ha szél lennék
szólnék ha szó lennék
hozzá futtam volna
már rég ha jó lennék
dehát nem vagyok jó
szó se vagyok szél se
mogyoró-jég módján
hullok a vetésre
egy felhő fiaként,
ezerként de egyként
nem ismernek pedig
átlátszom üvegként
géppuskagolyóként
verődöm a zöldre
fájdalmak fagyai
kötöznek a földbe
melegek takarnak
fények hívogatnak
lengő pára-hajjal
lendülök a Napnak
viharok hordoznak
cifra szelek dobnak
fehéren hullok le
rossz lábak tapodnak
fenék esznek de én
maradok egésznek
ezer darabban is
egy lobogó lészek!

Dalekim zvukom roga
pita Gospod
ako ne u njemu
u što sam verovao
Da sam uragan bi se oglasio
da sam reč bi se oglasio
njemu bi se odavno priklonio
kad bi dobar bio
ali dobar nisam
nit sam reč nit sam uragan
na usev poput
leda lešnjaka padam
kao sin jednog oblaka,
hiljade kamada ali
nepoznat sam kao jednika
proziran sam poput stakla
kao tane mitraljeza
udaram se o zeleno
mrazevi probada
me vežu u zemlju
topline me pokrivaju
svetla zivkaju
prema Suncu lepršavom
kosom pare krećem
vihori me nosaju
nestašni vetrovi bacaju
belo opadam
zle noge ma gaze
prokletnici žderu al ja
ostajem čitav
i u hiljadu komada
biću zastava ipak!