B. Kiss Tamás: Svakakvi košuljaši (Mindenféle ingesek in Serbian)

Mindenféle ingesek
jöttek.
 
Einstandolták
a távolságot,
mint üveggolyót,
s még álmod is,
s a nyelved.
 
S hány életet
nemecsekesítettek.
 
Hőstettbe?
Tettbe?
Tevésbe,
levésbe,
meg nem születésbe
haltak.
 
S hány új osztály
gründolt
grundod
helyén.
 
S hányan
névtelenedtek.
 
A halál
csak tünde kaland lett,
a gittegylet
örök.
 
Egy verkliszó.
 
Nemecsekek, nem jelölt sírba
nem temetettek,
egyenként,
egyre
megnevezlek.
 
(1999 február 14. – 2000 február 1.)

Svakakvi košuljaši su
došli.
 
Kao staklenu kuglu
osvojili su
daljinu
i tvoje snove
i tvoj jezik.
 
I koliko života
osakatili.
 
U junaštvu?
U delu?
Umrli su
u stvaranju,
bitisanju,
u nerođenju.
 
I koliko novih staleža
na tvoje
mesto
nastanilo.
 
I koliko njih su
bezimeni postali.
 
Smrt je
tek čarobna pustolovina postala,
družina besposličara
je večna.
 
Glas vergle.
 
Bezimene, u neobeležena groblja
ne sahranjene,
vas
jedan po jedan
oslovljavam.
 
14. februar 1999. – 1. februar 2000.