Fellinger Károly: Dodirom na dugme (Gombnyomásra in Serbian)

A képzeletet a valósággal
összekötő alagúton angyalok
és ördögfiókák robotolnak, az
idő toborozza valamennyit, kis-
ujjukban van minden tudományuk, át-
rágva magukat az ismétlődésen,
ami csak egyetlen egyszer sikerül
az életben, akkor is mesés kincsre
lelnek, például a kőkecskére, ki-
csavarható a farka, a bendője
tele megemésztetlen arannyal, fel-
színre hozva lótrágyává változik.

U tunelu što maštu
sa javom spaja anđeli
i đavolčići kuluče,
vreme ih vrbuje, svo zna-
nje im je u malom prstu, sav-
ladavši ponavljanje,
ali u životu to jedan jedini put
uspeva, ali tad baslosnovno blago
nađu, na primer kamenu kozu, rep
može biti odvrnut, utroba mu je
nesvarenim zlatom pun, iznevši na
površinu u balegu se pretvara.