Fekete Anna: Koleba se more (Habozik a tenger in Serbian)

Habozik a tenger – mi mást tehetne? 
Annyi lény akarja a halált elkerülni benne, 
hogy megnyugodni nem tud: kavarog, hullámzik. 
Páncélok, csápok, szívek, cikáz a halál közöttük, 
pedig mind élni akar, villódzni, osztódni. 
Ha a dagályban megmártózol, idegen lények 
nevetnek vissza, a mély tenger névtelenjei. 
De a másik sodrást, ami a mélyből árad 
hidegen, számítón, nem is érezzük.

Koleba se more – šta bi drugo?
U njemu toliko stvorenja želi smrt izbeći
da se ne može smiriti: vrti se, talasa.
Oklopi, pipci, srca, među njima smrt kola,
a svi živeti žele, sevati, množiti.
Ako uroniš u plimu, strana bića
ti se smeškaju, bezimeni dubokih mora.
Ali taj drugi tok, to što iz dubine hladno,
sračunato raste, ni ne osećamo.