Lennert Móger Tímea: Volela sam... (Szerettem… in Serbian)

A “Már nem versek, még nem prózák, amolyan határesetek...” ciklusból

Egy halottról úgy illik megemlékezni, ahogy sejtjük, hogy szerette volna…Rozália-nap van, a nagyanyámat is így hívták…Mit vigyek a sirjára virágot vagy gyertyát…? Nem tudom, melyiket szerette volna…Nem álltunk egymáshoz olyan közel, ahogy illett volna… 

Ennek ellenére nagyon szerettem…A szeretetemet viszem…

Iz ciklusa: “Više nisu pesme, još nisu priče, nekakvi granični slučajevi…”

Pristojno je sećati se pokojnika na način, kako naslućujemo, da bi voleo... Dan Rozalije je, imendan moje bake... Dal bi na njen grob cveće ili sveću nosila...? Ne znam šta bi ona volela... Nismo bile tako bliske kako bi priličilo...

Uprkos tome volela sam nju, istinski... Poneću svoju ljubav...