Lennert Móger Tímea: Memoár

Szeretni
és
belahalni,
hogy nem lehet belehalni,
ki kell magamból  téged paterolni,
mint egy rossz
hálótársat.
Meg ne ágyazz!
Nem maradtsz sokáig,
két- három év és kiheverlek,
elkopnak a rugóid mint egy rossz
kanapénak
s nem játszunk többé katapultast,
elhagylak- tombola,
ki húzza a rövidebbet
az idő gyufásskatulyájából?
Csukott szemem elé,
a kezemet is odateszem,
ki ne látszon a remény,
álhatatos, kemény,
téglafal közöttünk,
szeretet van,
van- szeretet,
magam helyett
téged látlak
a tükröm-tükrömben,
felzaklat és megnyugtat
egyben,
önmagunk elvesztését
ki kell érdemelni,
mindig tetszeni akarás,
hogy neked legyek szép,
hogy neked legyek sovány,
hogy neked legyek magányos,
legalább- fikcióként
elképzelem,
de a gondolatsor
megszakad,
korcs mondatokba rendeződve,
az idő múlásától elkorcsosult
memoár a (szöveg) vége…