Tóth Imre: Septembrie (Szeptember in Romanian)

Az utolsó nyári este volt.
Gesztenyefák alatt álltam,
hallgattam, hogy zúgnak a
csillagzatok.
Aznap levelet kaptam, melyben közölték,
nem található rólam adat.
Így hát, nem is létezem-gondoltam.
Könnyű ruhában jöttél felém,
és láttam, hogy levágattad a hajad.
Így hát, nem is létezem-gondoltam,
és hallottam, ahogy azt mondja egy hang:
engedjétek el ezt az embert, mert nem
találtam benne bűnt.
Mikor elmentél, éreztem,
jó lett volna megcsókolni a nyakad.

A fost ultima seară de vară.
Am stat sub castane,
şi ascultam cum murmură
constelaţiile.
În ziua aceea am primit o scrisoare în care
m-au anunţat nu sunt date despre mine.
Astfel, nici nu exist – mă gândeam.
Ai venit într-o rochie uşoară spre mine,
şi am observat, căci ţi-ai tăiat părul.
Astfel, nici nu exist- mă gândeam,
şi am auzit, cum un glas spune:
lăsaţi-l pe acest om, fiindcă
n-am aflat în el păcat.
Când ai plecat, mi-am dat seama,
ar fi fost bine să-ţi sărut ceafa.