Karádi Kázmér: Bătrânul Villon (Az öreg Villon in Romanian)

Én már túléltem a halált,
Nekem más nem maradt.
Akasztófák árnyékában
Játszadoztam a Nap alatt.

Izzott keblemben a harag,
A jó odú iránti szomjúság,
Irigyeltem a vánkost
A dolgozó fejek alatt.

S mégis, nem cserélném
Másra vándor életem.
Szél fútta rongyos kabátom,
Mely sokat látott darab.

Elvihet engem az ördög,
Csúnya cimborám.
Én mégis az Istent kérem
Födje le szemem
Megbocsátás gyanánt!

Eu moartea deja am supravieţuit-o,
Mie altceva nu mi-a mai rămas.
În umbra spânzurătoarelor
Sub Soare m-am jucat.

În pieptu-mi mânia ardea,
Setea după o bună scorbură,
De sub capetele muncitoare
Invidiasem o perină.

Şi totuşi n-aş schimba
Pe alta viaţa-mi hoinară.
Haina-mi de vânt bătută,
Cea care multe a văzut.

Poate să mă ia dracul,
Urâtul meu prieten.
Eu totuşi la Dumnezeu mă rog
Ca ochi-mi să le închide
Drept ca iertare!