Weiner Sennyey Tibor: Najzastrašujuće (A legfélelmetesebb in Serbian)

Hozzászokni a kabócakoncerthez,
Az apró állatok rejtélyes neszezéséhez.
A tűlevelek és tobozok tompa,
De kitartó puffanásaihoz,
A kövek odaadó omladozásaihoz,
A rovarok kitinpáncéljának 
Türelmetlen és örök védekezéséhez,
És a tenger időtlen hullámzásának
Örök és végtelen ismétlődéséhez –
Éppenséggel kell és lehet;
De ahhoz lehetetlen, hogy én,
Az egész szigeten én, az ember
Vagyok a leges-legfélelmetesebb.

Naviknuti se na koncert konjica,
Na nepojmljive šumove sitnih životinja.
Na tupo, ali istrajno lupanje
Četinjaka i šišarke,
Na predano rušenje kamena,
Na večnu i nestrpljivu odbranu
Pancira od kitina insekata,
I na bezvremeno talasanje okeana
Na večno i beskonačno ponavljanje –
Ustvari treba i moguće je;
Ali je nemoguće na to, da
Kao čovek na čitavom ostrvu sam ja
Naj-najzastrašujuće biće, baš ja.