This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Quasimodo, Salvatore: Zeus temploma Agrigentumban (Tempio Di Zeus Ad Agrigento in Hungarian)

Portre of Quasimodo, Salvatore
Portre of Képes Géza

Back to the translator

Tempio Di Zeus Ad Agrigento (Italian)

La ragazza seduta sull'erba alza

dalla nuca i capelli ruvidi e ride

della corsa e del pettine smarrito.

Il colore non dice o se strappato

dalla mano rovente che lontana

saluta dietro un mandorlo o finito

sul mosaico del cervo greco in riva

al fiume o in un fosso di spine viola.

E ride la follia dei sensi, ride

continua alla sua pelle di canicola

meridiana dell'isola

e l'ape lucida zufola e saetta

veleni e vischi d'abbracci infantili.

 

In silenzio guardiamo questo segno

d'ironica menzogna: e per noi brucia

rovesciata la luna diurna e cade

al fuoco verticale. Che futuro

ci può leggere il pozzo

dorico, che memoria? Il secchio lento

risale dal fondo e porta erbe e volti

appena conosciuti.

Tu giri antica ruota di ribrezzo,

tu malinconia che prepari il giomo

attenta in ogni tempo, che rovina

fai d'angeliche immagini e miracoli,

che mare getti nella luce stretta

d'un occhio! Il telamone qui, a due passi

dall'Ade (mormorio afoso, immobile),

disteso nel giardino di Zeus e sgretola

la sua pietra con pazienza di verme

dell'aria: qui, giuntura su giuntura,

fra alberi eterni per un solo seme.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://digilander.libero.it/PensieriIn

Zeus temploma Agrigentumban (Hungarian)

A lány leült a fűre, most felmarkolja

nyakáról a nyers fürtöket s neveti

futását s az elveszített fésűt.

Arcszíne nem mondja meg: vajon

a forró kéz tépte-e ki hajából a fésűt, a kéz,

mely most messziről, egy mandulafa mögül integet neki, vagy

a folyóparton a görög szarvas mozaikján

hagyta-e ott, fektében, vagy az árokban, violaszín

bokrok közt. És nevet az érzékek elszabadult tébolya,

a sziget déli tűző napján sötétre égett

bőre szétragyogja a féktelen nevetést,

és csillogó méh zümmög, s mérgeket

nyilaz és gyermeki csókokat.

Csendben nézzük a csalfa játéknak

ezt a fénylő jelét: és, látjuk, már izzik a

hold felfordított karéja, és belehull

a meredeken felcsapó tűzbe. Milyen jövőt

mondhat nekünk a dór kút,

milyen emlékezetet? A csöbör lassan

száll fel a mélyből, és füveket hoz

és alig ismert arcokat.

A borzongás vénhedt kerekét forgatod,

ó, bánat, ki dajkálod mindenkor

a nappalt, ki romba döntesz

angyali képeket és csodákat,

ki tengert dobsz összeszűkült fényébe

a szemnek! Itt az atlasz-szobor, két lépésre

az alvilágtól (egyhangú, mozdulatlan morajlás),

fűbe döntve Zeus kertjében, s a levegő

férgének konok türelmével mállasztja kövét:

itt hever, erőt sugárzó, ép tagokkal,     

egyetlen magból hajtott örök fák között.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap