Quasimodo, Salvatore: Szeptemberi éjszaka (Una notte di settembre in Hungarian)
|
Una notte di settembre (Italian)“Timor mortis conturbat me”? Un tamburo cavo tonfa Nella notte straniera Su nodi del sangue. Cadono corvi Fra la neve presi da un piombo Silenzioso. E di colpo il mio corpo Sale su un albero d’arancio a picco Sul mare Jonio. Ma sei qui, alla fine, non un segno s’incrocia alla resa dello spirito, solo con te ascolti i pensieri lontani, gli ultimi sospesi sotto una volta gotica. In che luogo ombre sotterranee? Uguale a sé la morte: Una porta si apre, si ode un piano Sul video nella corsia a tende Di narcotici. Entra nella mente un dialogo con l’al di là, di sillabe a spirale che avvolgono requiem su curve d’ombra; un sì o un forse involontario. Non devo confessioni alla terra, nemmeno a te morte, oltre la tua porta aperta sul video della vita.
|
Szeptemberi éjszaka (Hungarian)„Timor mortis conturbat me?"* Idegen éjszakában dob mély öble dobban a vérrögökre. Hollók zuhannak a hóba, hangtalan ólom találta őket el. És testem hirtelen sugáregyenes narancsfára hág fel a Jóni-tenger fölött. Hát, végül, itt vagy, nemcsak egy jel sürget, mikor a szellem leteszi a fegyvert. Veled kell figyelnem a végső gondolatokra, melyek fölöttem függnek gót boltív alatt. Hol ez a hely, ó földalatti árnyak? A halál egyenlő önmagával: ajtó nyílik; valaki énekel a képernyőn, ágyak közt, bódulat sátra alatt. S az értelemben párbeszéd kezdődik a túlvilággal, csigavonalban szótagok csavarodnak, békével beborítnak – árnyékban a kanyar, egy „igen" vagy egy „talán", ennyi szakad fel. Nem tartozom gyónással a földnek, még neked sem halál, ha tárt ajtódon át az élet képernyőjéből kiléptem.
*A halálfélelem zavar engem.
|