This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Montale, Eugenio: Az angolna (L’anguilla in Hungarian)

Portre of Montale, Eugenio

L’anguilla (Italian)

L’anguilla, la sirena
dei mari freddi che lascia il Baltico
per giungere ai nostri mari,
ai nostri estuari, ai fiumi
che risale in profondo, sotto la piena avversa,
di ramo in ramo e poi
di capello in capello, assottigliati,
sempre più addentro, sempre più nel cuore
del macigno, filtrando
tra gorielli di melma finché un giorno
una luce scoccata dai castagni
ne accende il guizzo in pozze d’acquamorta,
nei fossi che declinano
dai balzi d’Appennino alla Romagna;
l’anguilla, torcia, frusta,
freccia d’Amore in terra
che solo i nostri botri o i disseccati
ruscelli pirenaici riconducono
a paradisi di fecondazione;
l’anima verde che cerca
vita là dove solo
morde l’arsura e la desolazione,
la scintilla che dice
tutto comincia quando tutto pare
incarbonirsi, bronco seppellito;
l’iride breve, gemella
di quella che incastonano i tuoi cigli
e fai brillare intatta in mezzo ai figli
dell’uomo, immersi nel tuo fango, puoi tu
non crederla sorella?
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttps://www.atuttarte.it

Az angolna (Hungarian)

Az angolna, a hideg tengerek
sellője, mely elhagyja a Balti tengert,
hogy eljusson a mi tengereinkhez,
a torkolatainkhoz, folyóinkhoz, hogy
a mélység áramlásával szemben felússzon
az egyik mellékfolyótól a másikig,
az egyre vékonyodó pataktól a másikig,
egyre mélyebbre és mélyebbre, egyre beljebb
a szikla szívébe, a csermelyek iszapos vizébe,
míg egy nap a gesztenyefák lombján
hirtelen átszűrődő fény fel nem villantja
a cikázást az eliszaposodott állóvíz tócsáiban,
az árkokban melyek a dombos
Appenninektől Romagna felé ereszkednek;
angolna, fáklya, ostor, nyílvessző,
a Szerelem nyilai a földön,  
melyeket csak árkaink vagy a Pireneusok
kiszáradt patakjai térítenek vissza  
a párzás mennyországához;
az élő lélek mely ott keresi az életet
ahol csak a hőség mardos és
az elhagyatottság, a cikázás mely bizonyítja,
hogy minden csak akkor kezdődik
mikor minden elszenesedettnek tűnik,
betemetett ágnak;
rövid írisz,* nőtestvére annak melyet
a te szempilláid magukba zárnak,
és saradba merülve épségben villogtatod
az ember fiai között, vajh, elhihető – e
számodra, hogy ő a te testvéred?
 
Montale idővel beismerte, hogy tévedett az angolna élőhelyét és vándorlását illetően, a versben leírt élőhely és vándorlás valójában a lazacra vonatkozik, de annak
csak egy darabját öleli fel, az utolsó, az olasz területen leírtak már megfelelnek az angolna vándorlásának.
 
*rövid írisz – a hal kicsiny szemei
*A nő, akihez a végső kérdést idézi nem más mint Clizia, a költő kedvese.
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsajàt

minimap