Cardarelli, Vincenzo: Szeptember Velencében (Settembre a Venezia in Hungarian)
Settembre a Venezia (Italian)Già di settembre imbrunano a Venezia i crepuscoli precoci e di gramaglie vestono le pietre. Dardeggia il sole l'ultimo suo raggio sugli ori dei mosaici ed accende fuochi di paglia, effimera bellezza. E cheta, dietro le Procuratìe, sorge intanto la luna. Luci festive ed argentate ridono, van discorrendo trepide e lontane nell'aria fredda e bruna. Io le guardo ammaliato. Forse più tardi mi ricorderò di queste grandi sere che son leste a venire, e più belle, più vive le lor luci, che ora un po' mi disperano (sempre da me così fuori e distanti!) torneranno a brillare nella mia fantasia. E sarà vera e calma felicità la mia.
|
Szeptember Velencében (Hungarian)Már szeptember árnyaitól barnulnak Velencében a koraérett alkonyatok, és gyászruhába öltöznek a kövek. A nap dárdaként dobja utolsó sugarát a mozaikok aranyára, szalmatüzet gyújt, tűnékeny szépségét villantja eléd. És közben a Tanács Palotája mögött fölkel csöndben a hold. Ünnepi és ezüst fények nevetnek, csevegve, remegve szállnak messze a barna, hideg levegőben. Nézem őket, mély bűvöletben. Talán később felidézem e nagy esték emlékét, melyek olyan hirtelen itt teremnek. S akkor majd szebbnek, élőbbnek látom fényüket,, mint most, mikor egy kissé lehangol, (Olyan idegenek tőlem, olyan távoliak!) Újra ragyognak majd a képzeletemben. És nagy, néma boldogság nyugalma száll rám.
|