Sinisgalli, Leonardo: Apámhoz (A mio padre in Hungarian)

L’uomo che torna solo
A tarda sera dalla vigna
Scuote le rape nella vasca
Sbuca dal viottolo con la paglia
Macchiata di verderame.
L’uomo che porta così fresco
Terriccio sulle scarpe, odore
Di fresca sera nei vestiti
Si ferma a una fonte, parla
Con un ortolano che sradica i finocchi.
È un uomo, un piccolo uomo
Ch’io guardo di lontano.
È un punto vivo all’orizzonte.
Forse la sua pupilla
Si accende questa sera
Accanto alla peschiera
Dove si asciuga la fronte.

Egy ember aki csak késő este
Tér haza a szőlőskertből,
Leöblögeti a répát a medencében
Előbukkan a hegyi ösvényen
Rézgálictól foltos szalmakalapjában.
Egy ember aki cipőjére tapadt
Friss földet hoz, ruháiban
Az est friss illatát,
Megáll egy kútnál, beszélget
A zöldségessel ki éppen
Édesköményt szed ki a földből.
Egy ember, egy kicsinyke ember
Kit én csak a távolból szemlélek.
Egy élő pont a láthatáron.
Talán ma este
Felcsillan pupillája
Ott a halastó mellett
Ahol letörli a homlokát.