Scotellaro, Rocco: Ház a börtön ciprusai mögött (Una casa dietro i cipressi del carcere in Hungarian)

Tortora non ti affacciare

nella tenera blusa verdemare,

i fiori sono ancora nelle foglie

e la scorza è lenta a respirare.

Carcere mio, sontuoso cancello:

mare di voci chiuse in un anello

si gonfia all’unisono per te

tortora che fai l’Ondina

tra i rami dei cipressi.

Tremula all’aria è la luce, le case …

e tutto non parrebbe vero,

ma tu sai tentare

col tuo becco il mio cuore.

Ma non ne sappiamo più canzoni,

tutte le abbiamo cantate

i giorni e le nottate ai tuoi balconi.

Gerle, vigyázz, ide ne tévedj,

rejtsd el cikázó tengerzöld zekédet,

még levelek bujtatják a virágot,

és csöndesen lélegzik a fakéreg.

Börtönöm bús kerités: benn a hangok

gyűrűbe zárt tengermorajja harsog

dagad zúg és kiált utánad

villó sellő te, gerle

a ciprus sűrű lombján.

A légben rezge fény, a házak ingnak...

és mindezt el se hinném

de csőröd hirtelen lágy

édes kísértéssel sziven vág.

Jaj, több dalt nem tudunk, már nincsen egy se

elénekeltük valahányat

erkélyeidnél nappal s éjjelente.