Carducci, Giosuè: Az ökör (Il bove in Hungarian)

T'amo, o pio bove; e mite un sentimento

Di vigore e di pace al cor m'infondi,

O che solenne come un monumento

Tu guardi i campi liberi e fecondi,

O che al giogo inchinandoti contento

L'agil opra de l'uom grave secondi:

Ei t'esorta e ti punge, e tu co 'l lento

Giro de' pazienti occhi rispondi.

Da la larga narice umida e nera

Fuma il tuo spirto, e come un inno lieto

Il mugghio nel sereno aer si perde;

E del grave occhio glauco entro l'austera

Dolcezza si rispecchia ampio e quieto

Il divino del pian silenzio verde.

Opera Omnia, Rime nuove, Libro primo, IX

Szeretlek, ó szelid ökör! Belőled

erő és béke száll, nyugodt, komor.

Ha nézed a szabad, kövér mezőket,

Úgy állsz, akár egy zordon ércszobor.

Nyugodtan a nehéz igára hajlasz,

a barna szántót fürgén követed,

ha ösztökél, némán forog nyugalmas,

panasztalan, elégedett szemed.

Fekete orrodból gőzölve lebben

lehelleted, s vígan ujjong az égnek

bőgésed, ez a csendes himnusz-ének.

És zöld, nyugodt, tág és komoly szemedben

békén sugárzik, édesen merengve

az isteni mezők zöld, tiszta csendje.