This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Vivanti, Annie: Ötven év múlva (Fra cinquant'anni in Hungarian)

Portre of Vivanti, Annie
Portre of Radó Antal

Back to the translator

Fra cinquant'anni (Italian)

Vecchia zitella, calma e intelligente,
Serena, rubiconda e senza affanni,
Spesso ciarliera e sempre sorridente,
Ecco ciò che sarò fra cinquant'anni.

La casa un po' sossopra qualche volta,
Ma senza preti, gatti o canarini;
E da per tutto e sèmpre una raccolta
Di musica, di fiori e di bambini.

Molt'aria, molta luce e l'armonia
Di voci fresche e di visetti cari;
Insomma un gran rifugio in casa mia
Di birichini e indocili scolari.

E una gran calma in cor. Degl'ideali
Miei sogni d'una volta, allora anch'io
Sorriderò, aggiustandomi gli occhiali…
Poi d'ogni cosa giungerà l'oblìo.

Alfine un giorno limpido ed azzurro
(Vorrei fosse d'autunno e dì mattina!)
Mi sentirò nell'anima un susurro
Come un coro del ciel che s'avvicina.

Nella poltrona, accanto ai vetri aperti
Mi sentirò tranquilla e un poco stanca;
Del sole mattutino i miti e incerti
Raggi cadranmi sulla testa bianca.

Così, le mani in grembo, e da squisito
Senso di pace invaso l'esser mio,
Il corpo a morte e l'alma all'infinito
Darò, pensando a te, sperando in Dio.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttps://archive.org/stream

Ötven év múlva (Hungarian)

Mint vén leány, derülten, nyugalomba',
Pirosló arccal, bajtól sohse nyomva,
Mosolygva mindig és sokat beszélve –
Igy élek én majd mához ötven évre.

A házam nem lesz éppen szörnyű rendes,
De pap-, kanári- és cicától ment lesz,
És megtelik majd este, délbe', reggel
Virággal, muzsikával és gyerekkel.

Lesz sok-sok fénye, sok-sok levegője,
Sok kedves arcú, lármás nevetője;
Mint holmi apró gyermek-menedékhely:
Úgy meg lesz rakva pajkos csemetékkel.

S lelkembe' nagy csönd. Mi ma ideálom
Mosolygok majd a régi, dőre álmon,
Az ókulárém homlokomra tolva…
És minden emlék elszáll, mint a polyva.

És végre egy derült nap tiszta reggjén
(Ősszel ha volna, legjobban szeretném!)
Lelkembe majd valami zene csendül,
Mint hogyha kórus szállna le a mennybül.

Zsöllyém a tárt, nagy ablak mellett lészen
S magam' nyugodtnak, csak fáradtnak érzem,
S majd béözönlik az az enyhe, szűz fény
S ott fog ragyogni gyér hajam ezüstjén.

Kezem ölemben, békességgel telten,
Igy adom át a végtelennek lelkem,
Igy küldöm testemet a síri mélybe,
Terád gondolva s az Úrban remélve.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://forum.index.hu

minimap