Aspazija: Haszontalan kislány (Nerātne Meitene in Hungarian)

Es esmu nebēdne meitene!
Visas rīkstes tēvam nolūza,
Kad pērdams tas mani audzēja.
Ar vienu aci es varēju smiet,
Ar otru, ja vajadzēja, asaras liet.
Un, māte kad mani mācīja:
"Esi klusa, laba, godīga,"-
Es dziedāju tikai: Lalala!

Es esmu nebēdne meitene!
Simts zēnu aiz deguna vazāju,
Ikkatru mīlēt apsolu:
Šim stūrīts no sirds, tam stūrītis,
Tik paliek pāri pats viducis.
Vai sacīt man, viducis priekš kā?
Ak! Nav jau nemaz tāda viduča -
Lalala! Lalala!

Es esmu nebēdne meitene!
Bet, ja nu tiešām reiz atnāktu zēns,
Tik rātns, tik godīgs, kā jēriņš tik lēns,
Balts krādziņš un balta šlipsīte,
Un balta krūtīs dvēsele,
Un teiktu, ka mīlējis mani tik vien,
Nu, tad es arī, es arī - nudien!
Vai zināt, ko tad es darītu?
Es viņu arī - piekrāptu!
Lalala! Lalala!

Es esmu nebēdne meitene! 
Ja mani ar labot sāks, 
Tikpat nekas tur neiznāks.
Pa laukiem un grāvjiem tik mīlu skriet,
Mati juku jukām ap galvu man iet! 
Diezin - vai kāds mani noķertu?
E, niekus! - Es to neticu!
Es palieku nebēdne meitene,
Kā meža vanags man dvēsele!
Lalala! Lalala!

Haszontalan kislány vagyok én,
Apám minden vesszője eltört,
Amíg engem veréssel nevelt.
Egyik szemem nevetni tudott,
Másik, ha kellett, könnyet hullatott.
Anyám de sokszor mondogatta:
Légy engedelmes, jó, szelid.
Csak énekeltem: trallala!

Haszontalan kislány vagyok én.
Túljárok száz fiú eszén.
Mindnek szerelmet ígérek,
Szívem csücskét annak,
közepét emennek,
Mire jó ez, ugyan sejtik-e?
Ej, hiszen nincs is közepe!
Tralla-lallala!

Haszontalan kislány vagyok én,
De hogyha egyszer eljön igazán
Egy jó, derék, bárányszelid legény,
Gallér, nyakkendő rajta hófehér,
S a mellében fehér a lelke is,
És azt mondja, hogy csak engem szeret,
Haj, akkor én is, én is, annyi szent —
Mit teszek, kitalálták-e már?
Megcsalom őt is, de meg ám!
Trallalallala!

Haszontalan kislány vagyok én,
Javítani bárki akarna,
Hiába, úgy sincs rá remény.
Csatornák mentén, réten futkosok,
Hajam ziláltan leng, lobog.
Istenkém, ki ért meg valaha?
Hej, az az ember nem jön el soha!
Haszontalan kislány maradok,
Lelkem erdei sólyomként csapong.
Trallalalala!