Claus, Hugo: Caligula (Caligula in Hungarian)

Waar later reseda's en radijzen bloeien

Dit is in mei en in een tuin en langs de sporen

Van een landelijke trein

Is thans

In de vrieswind en in december

In de wind zonder licht zonder herders zonder vogels

Zonder enige kans een veulen doodgevroren

Ik heb het meegenomen en onder glas gezet

Ik kijk de dagen en de uren af

(Die langs mij gaan op het brede pad

Van dit bestaan dat inderdaad

In zonde en zonder een daad met rede wordt begaan)

En wacht tot dankbaar en ontdooid

Het veulen zijn eerste woord tot mij zal spreken.

Ott ahol majd rezedaszál és friss retek virít

egy májusi napon a kertben ott a döcögő

helyi vonat sínpárja mellett

ahol most

didergető a decemberi szél

csikósok madarak nélkül a fénytelen viharban

egyetlen lehetőség nélkül ott egy csikó holtrafagyva

Elhoztam üveg alá tettem

mértem a létezés óráit napjait

(amint a tágas ösvényen haladnak

melyet értelmes tettek nélkül járunk végig vétkesen)

és várom hogy a fagy fölengedjen a hála

első szavát

hogy megszólaljon végre a csikó