D'haen, Christine: Dodekaéder 1 (Dodecaëder 1 in Hungarian)
Dodecaëder 1 (Dutch)Zurbarán Hiëronymus met Paula en Eustochium Washington
Als Tijd was, zaten, praatten wij, zolang tijd was: over de dood. Tijd had alles, maakt tijd, aan tijd bestaat steeds meer. Je bent een baby’tje, nu schreit je stemmetje natuurlijk nog, je bent er pas. Elk ogenblik word ik in zijn, wist ik, altijd wist ik mijn wortel daar, hier nu moet uitgerukt, uit aardes voet: het oog en brein, nog zo verrukt blijven; wat was blijft, zijn wij ’t niet geweeste kwijt? Als Tijd was, zaten wij, zo vol geluk, en praatten over ’t gedicht: dat daar de tijd, door ons geteld stolt, fonkelt, van al ’t niet geweeste zwelt, dus zitten wij daar samen nu zoals wij zaten.
|
Dodekaéder 1 (Hungarian)Zurbarán: Jeromos Paulával és Eustrochiummal Washington
Míg Idő volt, ültünk, beszéltünk, amíg idő volt: a halálról. Az idő mindent tud, időt teremt, egyre több lesz. Még baba vagy, sírós persze a hangocskád, még épp hogy itt vagy. Minden pillanat létem lesz, tudtam, mindég tudtam gyökerem ott, kitépni ittent, mostot föld sarából: a szem, az ész bármi tépett marad, mi volt marad, s elmarad, mi nem volt? Míg Idő volt ültünk, boldogan s beszéltünk a versről: mi az időt, mit számolunk alvasztja, csillog, duzzad attól, mi nem volt, hát ülünk csak együtt most, ahogy ülünk.
|