Mérode, Willem de: Parasztünnep (Boerenfeestmaal in Hungarian)

Het is November en wij eten

Nu van ons vetgemeste zwijn:

De groote hammen en het klein

Gesneden spek, en, niet vergeten,

De lever en de fijne nieren,

De dikke kronkelige worst;

Het is wat zwaar en geeft ons dorst,

Die wordt gebluscht met donkre bieren.

Blaas even uit..., neem nu wat boonen,

Of boerenkool; dàn rijstebrij.

De vrouw staat klaar om op te scheppen.

Kom, ieder een paar flinke meppen.

Wij eten voort met roode konen:

Een kerel laat geen beurt voorbij,

En gaan bij hoogen nood naar buiten.

Om ’t hoekje kan men rustig fluiten.

November van, most megkezdjük

A hízott disznó pusztítását:

Hozd a sonkát, a szalonnát

Szeletelve s ne feledjük:

A májat, a finom vesét,

A kanyargós, vastag hurkát,

Szomjat ad és nehéz munkát,

Barna sör eloltja hevét.

Fújd ki magad, végy most a babból,

Káposztát tán, avagy kását,

Ott áll az anyjuk, hogy adjon,

Egy adagot eléd csapjon,

Aki legény, most hagy lássák,

Vörös képpel is fogyasszon.

S kint a sarkot meg kell kerülni,

Ha már nagyon kell fütyülni.