Waard, Elly de: Sötétség mártja (Duisternis dompelt in Hungarian)

Duisternis dompelt onze dagen

in ongemak van regen

en van klagen; ook hier is het

november en de bomen, hoewel

zuidelijker, kalen

of vervalen in hun eeuwig groen.

Maar het is pas in de nachten

die zoveel intenser zwart zijn

door hun lengen, door het zwarte

van de gaten rond hun sterren

dat de jaren zich verengen

om hun droefenis en spijten

te herhalen: niet de liefde

was te zwaar, maar ons eigen

onvermogen was te groot om haar

te dragen, onschuld is onvoldoende

om ons vrij te pleiten.

Sötétség mártja napjainkat

az eső és a panaszok

nyűgébe; mert itt is megjött

november és fakul, noha itt

délebbre van, a fák

örökzöldje, kopaszodik.

De valóban az éjjelek

miatt, mik megnyúlva egyre

feketébbek lesznek, sötét

lukak miatt a csillagok

körül, hogy keserűségbe

szűkülnek az évek, unnak

visszatérni: a szerelem

nem volt nehéz csak a saját

tehetetlenségünk túl nagy, hogy

hordjuk, ártatlanságunk nem ment fel

minket semmi alól.