Ducal, Charles: A királyfi (Prins in Hungarian)

Je prikte je aan mijn pen en sliep in,

en droomde verbitterd de honderd jaren

tussen de werkelijkheid en de prins.

Ik trachtte een gat te maken,

maar de haag bleek onmenselijk dik,

een schuld die groeide en groeide

omdat ze geschreven stond op mijn gezicht.

Wat ik had weg te snoeien was ik,

dit koude, dienstdoende masker

dat liefde bewijst, zonder rust,

dit dode hart, bang van je lippen,

dat nooit is wakker gekust.

Tollamra tűzted magad s elaludtál,

És álmodtad már százéves álmodat

a valóság s a királyfi között.

Próbáltam vágni ott lukat,

de embertelenül széles a sövény,

s az adósság nőtt, mindegyre nőtt,

mert írva állt az arcom szögletén,

mit nyesni kellett: én voltam, én

a hideg szolgálati álarc,

mi szerelmet jelez, vad kacsók,

a holt szív, ajkadtól félve,

mit nem kelt soha csók.