Cami, Ben: [Ember sehol] ([Er was geen mens] in Hungarian)

Er was geen mens, geen levend wezen,
Geen beweging dan van water
In eindeloze poelen en hete, natte wind.
Er was geen tijd, er was alleen't bestaan,
Diep, zwart, onwetend, van wat bestond.
Ergensaan een strand in de schroeiende zon,
Door niets verwacht, door niets gemerkt,
Begon het eenzaam en hoe lang nog vruchteloos
Bewegen in zichzelf van't eerste leven.

Nu geboorte luwt durft niemand overwegen
Het donker voor het eerste Iicht
De stilte voor het eerste geluid
De eenzaamheid van't eerste sterven.

Onder't marmer van de nacht
Bergt in sprokke steen zich deze stad,
De val der nachtelijke ster vergetend,
En't onverschillig wassende getij.

Ember sehol, és élőlény sehol,
Mozgás se volt, csak a vízé: végtelen
Tócsákban, csak a szél, forró nyirok.
Nem volt idő, csak a létezők
Öntudatlan, mély, sötét létezése.
Egy parton valahol, perzselő nap tüzén,
Egészen váratlanul, észrevétlen
Kezdődött az első élet sokáig
Terméketlen önmozgása. Megindult.

Most: csökkenő születési arányszám.
És ki mer végiggondolni oly sötétet,
Mely az első fény előtt... csöndet: az első
Hang előtt... az első halál magányát.

Az éjszaka márványboltív-ölén
Rejtőzik merev kövekben ez a város,
Feledve éji csillaghullást,
Közönyösen magasló áradatot.