Jacobsen, Rolf: Üvegkatonák (Glassoldater in Hungarian)

Hårdt regn om dagene
minner om soldater, det har rå hender
og striper av gjørmet vann i øynene.

Det går på tusen føtter gjennem Europas byer,
som vegger av stål, loddrett med bajonettene på,
spisse trommer og fløyter,
fanene gråflammet av å ha ligget forlenge i jorden

- uten betydning for de har ingen ansikter,
bare føtter og hender, føtter og hender i all evighet
forbi de lunkne i alle portene, - de stymperaktige
forbannede overlevende fra alle kriger.

Europas regn, halvvarmt, tusenårig
som blod i ansiktet, søle i øynene,
druenes tårer, valmuens røde munn.

Napok óta kemény eső hull, katonákra
emlékeztető, durva kezűekre,
a víz iszapos csíkjaival szemük körül.

Ezer lábon vonul Európa városain át,
mint acélfal, föltűzött szuronyokkal,
hegyes dobokkal és kürtökkel,
sokáig földbe rejtett, kifakult lobogókkal

- jelentése nincs, mert arca sincs,
csak kezei s lábai, kezei s lábai mindörökké,
kapuk langyossága - minden háború átkos,
szánalmas túlélői - mellett el s tova.

Európa esője, langyos, ezeréves,
akár vér az arcban, sár a szemben,
szőlőszemek könnye, pipacs piros szája.