Szymborska, Wisława: Atlantisz (Atlantyda in Hungarian)

Istnieli albo nie istnieli.
Na wyspie albo nie na wyspie.
Ocean albo nie ocean
połknął ich albo nie.

Czy było komu kochać kogo?
Czy było komu walczyć z kim?
Działo się wszystko albo nic
tam albo nie tam.

Miast siedem stało.
Czy na pewno?
Stać wiecznie chciało.
Gdzie dowody?

Nie wymyślili prochu, nie.
Proch wymyślili, tak.

Przypuszczalni. Wątpliwi.
Nie upamiętnieni.

Nie wyjęci z powietrza,
z ognia, z wody, z ziemi.

Nie zawarci w kamieniu
ani w kropli deszczu.
Nie mogący na serio
pozować do przestróg.

Meteor spadł.
To nie meteor.
Wulkan wybuchnął.
To nie wulkan.
Ktoś wołał coś.
Niczego nikt.

Na tej plus minus Atlantydzie.

Hogy ők voltak avagy sem.
Azon a szigeten vagy se.
Az óceán vagy valami más
elnyelte őket avagy se.

Volt ott valaki, aki szerette a másikat?
Küzdeni kellett valakinek a másikkal?
Bármi is történt amott vagy 
nem is ott, valahol másutt. 

Hét város állt ott.
Gondoljuk mi. Számukra 
azt jelentette, hogy örökké állni fognak.
Mi így képzeljük.

Nem ők találták fel a spanyolviaszt, nem.
Feltalálták a spanyolviaszt, igen.

Feltételezett. Bizonytalan.
Emlék nélkül áll.
Jelenléte megmarad a levegőben,
tűzben, vízben vagy épp a földön.

De a kő vagy az esőcsepp
nem fogadja be.
Alkalmatlan a közvetlenségre,
mint a szöveg morálja.

Meteor hullot.
Mégsem az volt.
Kitört a vulkán.
Mégsem az volt.
Megjelent valami.
Semmit se hívtak.

Ezen a több-kevesebb Atlantiszon.