This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Castro Alves, Antônio de: Alkony a vadonban (O crepúsculo sertanejo in Hungarian)

Portre of Castro Alves, Antônio de
Portre of Tótfalusi István

Back to the translator

O crepúsculo sertanejo (Portuguese)

A tarde morria! Nas águas barrentas

As sombras das margens deitavam-se longas;

Na esguia atalaia das árvores secas

Ouvia-se um triste chorar de arapongas.

 

A tarde morria! Dos ramos, das lascas,

Das pedras, do líquen, das heras, dos cardos,

As trevas rasteiras com o ventre por terra

Saíam, quais negros, cruéis leopardos.

 

A tarde morria! Mais funda nas águas

Lavava-se a galha do escuro ingazeiro...

Ao fresco arrepio dos ventos cortantes

Em músico estalo rangia o coqueiro.

 

Sussurro profundo! Marulho gigante!

Talvez um – silêncio!... Talvez uma – orquestra...

Da folha, do cálix, das asas, do inseto...

Do átomo – à estrêla... do verme – à floresta!...

 

As garças metiam o bico vermelho

Por baixo das asas, – da brisa ao açoite –;

E a terra na vaga de azul do infinito

Cobria a cabeça co'as penas da noite!

 

Somente por vezes, dos jungles das bordas

Dos golfos enormes, daquela paragem,

Erguia a cabeça surpreso, inquieto,

Coberto de limos – um touro selvagem.

 

Então as marrecas, em torno boiando,

O vôo encurvavam medrosas, à toa...

E o tímido bando pedindo outras praias

Passava gritando por sobre a canoa!...



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://pt.wikisource.org

Alkony a vadonban (Hungarian)

Haldoklott a nap már! Iszapos folyókon

partszegélyük árnya nyújtózott ki lassan;

száraz, messzi fákról - karcsú őrtoronyból -

harang-madarak bús zokogása harsant.

 

Haldoklott a nap már! Ágak és facsonkok,

kő, moha, borostyán s bogáncs mögül lesve

kúszó és kegyetlen, ében leopárdként

vad ugrásra készen lapult meg az este.

 

Haldoklott a nap már! Sötét lombú csertölgy

gubacsát a víznek mélyére dobálta...

Széptevő szeleknek borzongó lehétől

dallamos nyikorgást hallatott a pálma.

 

Mélységes zsibongás! Hatalmas morajlás!

Olykor csenddé békült!... Olykor zenekar volt...

levélből, virágból, szárnyakból, bogárból,

csillagból - s atomból... erdőből - s rovarból!...

 

Bíborszín csőrüket a szél ostorától

szárnyuk tolla alá rejtették a gémek;

a végtelen kékség hulláma elől a

föld fejére vonta tollait az éjnek.

 

Időről időre a dzsungel szegélyén,

roppant örvényéből a tájnak kiválva

meglepetten lépdelt, nyugtalan dobogva,

sárszennyezte fővel - a vadon bikája.

 

A sípoló récék, kóvályogva szerte,

félénken csapongtak szűkülő körökkel,

majd meg riadt rajban, más partot keresni,

rikoltozva húztak csónakom fölött el.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://nokedlira.blogspot.hu

minimap