Verde, Cesário: Hóbort (Manias in Hungarian)

O mundo é velha cena ensanguentada. 
Coberta de remendos, picaresca; 
A vida é chula farsa assobiada, 
Ou selvagem tragédia romanesca. 

Eu sei um bom rapaz, - hoje uma ossada -, 
Que amava certa dama pedantesca, 
Perversíssima, esquálida e chagada, 
Mas cheia de jactância, quixotesca. 

Aos domingos a déia, já rugosa, 
Concedia-lhe o braço, com preguiça, 
E o dengue, em atitude receosa, 

Na sujeição canina mais submissa, 
Levava na tremente mão nervosa, 
O livro com que a amante ia ouvir missa!

A világ véres vén színházi szcéna.
Kacagtatómód, toldás-foldás rajta;
A élet rossz bohózat, ócska tréfa,
Vagy tragédia, regényes, vad fajta.

Volt egy derék fiú - csak csont szegény ma -,
Afféle dámát szeretett a balga,
Ki mosdatlan volt, ragyaverte, léha,
De dölyfölt donkihótés gőgtől hajtva.

A ráncos istennő minden vasárnap,
Mélán a karját nyújtotta feléje,
S a mamlaszban a félszegség eláradt,

Kutyaösztönnel, izgatottan, félve,
Reszkető kézzel vitte asszonyának
A könyvet, úgy mentek a nagymisére!