Eminescu, Mihai: Halkuló éjeken (Prin nopți tăcute in Hungarian)

Prin nopti tacute,
Prin lunce mute,
Prin vantul iute,
Aud un glas;
Din nor ce trece,
Din luna rece,
Din visuri sece,
Vad un obraz.

Lumea senina,
Luna cea plina,
Si marea lina
Icoana-i sunt;
Ochiu-mi o cata
In lumea lata.
Cu mintea beata
Eu plang si cânt.

Halkuló éjeken,
Néma völgyeken,
A futó szeleken
Átjön egy hang;
Szálló felhőből,
Hold hidegéből,
Álmok mélységéből
Felvillan egy arc.

A világ sem rikolt,
Fenn a telihold
Hullámokat kiolt,
Ikonja vagyok;
Szemem rá nézne
A világ széltében.
Elkábult elmémmel
Én sírok s dalolok.