Eminescu, Mihai: Egy vágyam van még (Mai am un singur dor in Hungarian)

Mai am un singur dor
În liniştea serii
Să mă lăsaţi să mor
La marginea mării;
Să-mi fie somnul lin
Şi codrul aproape,
Pe-ntinsele ape
Să am un cer senin.
Nu-mi trebuie flamuri,
Nu voi sicriu bogat,
Ci-mi împletiţi un pat
Din tinere ramuri.

Şi nime-n urma mea
Nu-mi plângă la creştet,
Doar toamna glas să dea
Frunzişului veşted.
Pe când cu zgomot cad
Isvoarele-ntr-una,
Alunece luna
Prin vârfuri lungi de brad.
Pătrunză talanga
Al serii rece vânt,
Deasupră-mi teiul sfânt,
Să-şi scuture creanga.

Cum n-oi mai fi pribeag
De-atunci înainte,
M-or troieni cu drag
Aduceri aminte.
Luceferi, ce răsar
Din umbră de cetini,
Fiindu-mi prietini,
O să-mi zâmbească iar.
Va geme de patemi
Al mării aspru cânt...
Ci eu voi fi pământ
În singurătate-mi.

Egy vágyam van ma még:
Ott hunyjak el egyszer,
Hol halkan zsong a kék
Alkonyban a tenger.
Álmom szelíd legyen,
Mély erdei hűsben,
A vízre derűsen
Tekintsen tág egem.
Nem kell henye pompa,
Zászlók se lengjenek -
Zöld ágyat vessetek
A zsenge falombra.

Fejemnél könnyeket
Senki sohse ejtsen,
A holt avar felett
Az ősz dala pengjen.
Csermely csobog s a fák
Között lefelé dől,
fenyők sűrűjéből
A hold magasra hág.
Kolomp szava ring át
Az alkony hűs szelén,
S a szent hárs könnyedén
Lepergeti szirmát.

Sok vándorlás után
Majd ott pihenek meg;
Emlékeim puhán
Becézve befednek.
Sötét fenyők felett
Sok társam: a messze
Kis csillagok ezre
Megint reám nevet.
Míg szenvedélyemre
Vad tenger-dal sajog,
De én lent porladok
Magányba temetve.