This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Eminescu, Mihai: Az éj rejtélyei (Misterele nopții in Hungarian)

Portre of Eminescu, Mihai

Misterele nopții (Romanian)

Când din stele auroase
Noaptea vine-ncetişor,
Cu-a ei umbre suspinânde,
Cu-a ei silfe şopotinde
Cu-a ei vise de amor;

Câte inimi în plăcere
Îi resaltă uşurel!
Dar pe câte dureroase
Cântu-i mistic le apasă,
Cântu-i blând, încetinel.

Două umbre, albicioase
Ca şi fulgii de ninsori,
Razele din alba lună
Mi le torc, mi le-mpreună
Pentru-ntregul viitor;

Iar doi îngeri cântă-n plângeri,
Plâng în noapte dureros,
Şi se sting ca două stele,
Care-n nuntă, uşurele,
Se cunun căzânde jos.

Într-un cuib de turturele
Ca şi fluturii de-uşor
Saltă Eros nebuneşte,
Îl desmiardă, l-încălzeşte
Cu un vis de tainic dor;

Iar în norul de profume
Două suflete de flori
Le desparte-al nopţii mire
Cu fantastica-i şoptire,
Le resfiră, până mor.

Când pe stele aurie
Noaptea doarme uşurel,
Câte inime râzânde,
Dar pe câte suspinânde
Le delasă-ncetinel!

Dar aşa ne e destinul,
Vitreg prea adeseori,
Unui lumea i-acordează,
Iar pe altul îl botează
Cu-a lui rouă de plânsori.

 



Uploaded byCsata Ernő
Source of the quotationwww.romanianvoice.com

Az éj rejtélyei (Hungarian)

Míg fénylő csillagokból
Lassan ránk hull az éj,
Sóvárgó árnyaival,
Suttogó lányaival
Álomba ringat a kéj;

Hány szívet gyönyörbe
Rángat könnyedén!
De, hányat a fájdalom
Bűvös hangja nyom
Halk, szelíd énekén.

Egy pár sápadt árnyék,
Pihe hópelyhek nyomán,
A hold ezüstös sugarai,
Jövőm összes vágyai,
Ezen sodrat fonalán;

Két angyal sírva énekel,
Keservén az éji búnak,
Törvényén a csillagárnak,
Nyomában az égi násznak,
Megesküsznek s lehullnak.

Egy gerlefészekben,
Mint a lepkeszárnyon,
Eros őrülten emeli,
Cirógatja, melengeti
Az álmot, bűvös vágyon;

Az illatos felhőben,
Két szál viráglélek,
Elválasztja az éj násza
Csodálatos susogása,
Nyiladoznak, amíg élnek.

A fénylő csillagokban
Az alvó éj csendjén,
Hány szívet kacagva,
Hányat meg sóhajtva
Hagy ott könnyedén!

Hiszen ez a sorsunk,
Gyakran nagyon mostoha,
Egyeseket jól felemel,
Másokat megkeresztel,
A sírás apró harmata.



Uploaded byCsata Ernő
Source of the quotationsaját

minimap