Eminescu, Mihai: Ama sok száz árbócosból (Dintre sute de catarge in Hungarian)

         Dintre sute de catarge

              Care lasă malurile,

       Câte oare le vor sparge

              Vânturile, valurile?


        Dintre pasări călătoare

       Ce străbat pământurile,

        Câte-o să le-nece oare

              Valurile, vânturile?


           De-i goni fie norocul,

                      Fie idealurile,   

        Te urmează în tot locul

               Vânturile, valurile.


      Nenţeles rămâne gândul

       Ce-ţi străbate cânturile,

Zboară vecinic, îngânându-l,

               Valurile, vânturile.

         Ama sok száz árbócosból,

               Kihajózva, vízi útján,

    Széjjel vajon hányat roncsol

              A szélvihar, a hullám?  


         Ama vándormadárrajból,

             Messze földi útjaiban,

    Hányat fullaszt vízbe, vajon

             A hullám, a szélvihar?


          Akár szerencsédet űzöd,

      Akár futsz az eszmék után,

    Nyomodban van, alig tűröd, 

             A szélvihar, a hullám.


       Gondolatod úgysem értik,

              Mi dalaidból átvillan,

        Száll örökkön s elkísérik,

             A hullám, a szélvihar.