Eminescu, Mihai: Mi a szerelem (Ce e amorul in Hungarian)

Ce e amorul? E un lung
Prilej pentru durere,
Căci mii de lacrimi nu-i ajung
Şi tot mai multe cere.

De-un semn în treacăt de la ea
El sufletul ţi-l leagă,
Încât să n-o mai poţi uita
Viaţa ta întreagă.

Dar încă de te-aşteaptă-n prag
În umbră de unghere,
De se-ntâlneşte drag cu drag
Cum inima ta cere:

Dispar şi ceruri şi pământ
Şi pieptul tău se bate,
Şi totu-atârnă de-un cuvânt
Şoptit pe jumătate.

Te urmăreşte săptămâni
Un pas făcut alene,
O dulce strângere de mâini,
Un tremurat de gene.

Te urmăresc luminători
Ca soarele şi luna,
Şi peste zi de-atâtea ori
Şi noaptea totdeauna.

Căci scris a fost ca viaţa ta
De doru-i să nu-ncapă,
Căci te-a cuprins asemenea
Lianelor din apă.

Mi a szerelem? Alkalmak
Sora, hosszú fájdalomra,
És nincs oly könnyáradat,
Amitől csillapodna.

A nő bájos mozdulatával
Annyira leköti lelkedet,
Hogy egész életedben
El nem felejtheted.

Még a küszöbön is megvár,
Árnyékos zugokban,
Hol kedves kedvesre vár,
Mint szíved óhajában:

Ég és föld eltűnnek
És szívedbe szúrnak,
A világ egy szón csünghet,
Amit alig súgnak.

Követ napokon át
Egy komótos lépés,
Egy édes kézfogás,
Egy szempillaremegés.

Követ az égbolton
A Nap és a Hold fénye,
Nappal olyan sokszor
És szüntelenül éjjel. 

Mint egy sorsdöntés
Dagad a lelked vágya,
Mely úgy fonódik köréd,
Mint a víz liánja.